Itt a nyár, itt a felfújható peremű kerti medence - dolgok, amiket a zöld lélek rühell (2)

Van egy tíz- és egy hétéves lányom, meg egy házunk kerttel - naná, hogy hatodik éve áll a kertben minden nyáron egy puhafalú kerti medence, ahova próbálhatják több-kevesebb sikerrel belefojtogatni egymást, meg néha minket, szülőket is. A víz pocsékolása a mi szűrős-forgatós medencénknél nem nyomasztja a lelkiismeretemet: a betöltött 4-5 köbméter víz némi utántöltéssel, megfelelő kezeléssel egész nyáron kiszolgál. De ha jobban belegondolok, ez a mostani már a harmadik darab 15-20 kilós műanyagvacak a sorban.

Felfújható gyűrűs medence: csak a baj van vele

(TLDR-alert! Akit nem érdekel a Rácz család személyes története a puhafalú medencékkel, ugorgyon négy bekezdést, ahol jön a lényeg.)

Az első az Intextől származott, amikor vettük, még nem is nagyon volt választék, legfeljebb a mérettel lehetett játszani. Három méter átmérőjű volt, úgy 60-70 centis vízzel, vastag PVC-fallal, átlátszatlan légtömlő-gyűrűvel: három szezont gond nélkül le is húzott a medence. Közben a macskák a kis karmukkal párszor kilyukasztották a gyűrűt, ezeket TipTop gumiragasztóval foltozgattam méla káromkodások közepette nyári alkonyokon. Végül valami kihasította, és mivel már az alga is elszínezte, helyenként a klórtabletta pezsgése el is vékonyította, az őszi lomtalanításkor kiraktuk az utcára, ment a szemétbe.

A következő évadra egy olcsó medencét vettünk, olyan is volt. Az átlátszó, vékony felfújható perem folyamatosan lyukas volt, naponta fújtam, állandóan ragasztgattam. A medence anyaga se volt tartós, a kíváncsi macskák karma itt már ezzel a valamivel vastagabb PVC-vel is megbirkózott. Egy szezont úgy-ahogy kihúztunk vele, a második nyáron viszont valamikor már jóval iskolakezdés előtt meguntuk, hogy szivárog és sziszeg, az idő se volt jó nyár végén - iktattuk.

Tavaly már tudtam, hogy végeztem a felfújható peremmel. Valami mindig kiböki, a medence nem függőleges hanem befele dőlő fala pedig vonzza a macskákat. Egy rendes műanyag, netán betonozott-csempézett, süllyesztett, akár delfines mozaikos medence beruházásban is, fenntartási költségben is irracionális volna a mi életstílusunkhoz és lehetőségeinkhez - ott van viszont a csővázas PVC-medence! Megvettem, nagyjából háromszoros áron egy hasonló felfújható gyűrűshöz képest, de úgy néz ki, végre győztünk: ez tutira még évekig jó lesz. Gyakorlatilag hibátlan állapotban került elő a garázsból most, a második szezonjára a múlt héten, harmadnap már vígan fröcsköltek benne a lányok a június eleji kánikulában.

Nem csak tartósabb, használni is jobb a merev vázas puhalavórt. Sokkal könnyebb felállítani, ráncmentesen elrendezni az alját, tölteni, takarítani, lefedni. Ha mindezt összeadjuk, és hozzátesszük, hogy valószínűleg sokszorosan túléli a pumpálósat a csővázas, szerintem nem vitás, hogy megéri az árkülönbség: 35000 forint körül látom most az árösszehasonlítókon legolcsóbban a 3,66 méter átmérőjű, 76 centi magas vázas medencét, 19 ezerért a gyűrűset. De zöld lelkemet még a hosszú távon végre jobban eltalált befektetésnél is jobban simogatja, hogy immár nem termelek kétévente vagy 15 kiló, újrafeldolgozhatatlan, veszélyes műanyaghulladékot.

A felfújhatú peremű medence, mint emlékezetes, közös családi élmények kiapadhatatlan forrása

Emberek, ezek a medencék PVC-ből készülnek, ami nagyon sokoldalúan felhasználható anyag ugyan, de hulladékként elég vacak dolog. Szemétség, hogy ilyen termék, mint a PVC-medence egyáltalán létezhet, hisz a legolcsóbb, pár ezer forintos vackokra épp hogy nincs ráírva: egyszer használatos. Ráadásul baromi nehéz és gazdaságtalan újrahasznosítani, elégetésekor pedig sósav, dioxin, miegymás keletkezik, szóval leginkább csak töltelék lesz belőle a szeméttelepen. Legalábbis nálunk: világszerte indulnak ösztönzőprogramok, sőt, kötelező kvóták a PVC-hulladék újrafeldolgozására, de a fővárosi hulladékudvarban, amelyiket felhívtam, kereken megmondták: csak PET-palack és fólia mehet, más műanyaggal nem foglalkoznak.

A csővázas medence drágább, de tartósabb, tapasztaltaim szerint sokkal!

A legtöbb privát hulladékfeldolgozóban hasonló a helyzet: a PET-palackot örömmel fogadják, de a PVC-vel ők sem tudnak mit kezdeni. Egy ráckevei cég említi honlapján a PVC-t, de hát egy 15 kilós amorf műanyagszörnyet az ország elég kevés pontjáról hajlandó még a legzöldebb medencekárosult is elvonszolni Ráckevére.

Mindennek fényében tehát szögezzük le:

  • a legigazibb zöld nem urizál otthon saját pancsolóval, hanem strandra, de még inkább természetes vízpartra jár. Legfeljebb villamossal, de inkább biciklin.
  • a kevésbé radikális zöld inkább spórol egy kicsit, de nem vesz a hulladékhegyeket gyorsan növelő, hamar tönkremenő felfújható peremű medencét, pláne nem a nagyon olcsó, de hihetetlenül vékony, ránézésre kilyukadó akciós fajtából, hanem legalább a csővázas megoldást választja (ha nincs pénze élő bioszférás kerti úszótóra)
  • aki egyáltalán nem zöld, és kilyukadt a medencéje, semmiképp ne gyújtsa fel, lehetőleg ne is dobja ki a kukába, hanem javítgassa, amíg tudja, végül az esedékes lomtalanítást várja meg, hátha valami úton-módon csak elkerül valami szakosodott feldolgozóhoz a nagy PVC-szörnyeteg.

Dolgok, amit a zöld lélek rühell - 1: a gyorskötegelő

 

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.