Van egy kis, magról kelt mandulafánk a házunk mellett, 4-5 méter magas, és nem is lesz több, mert ha feljebb engedem, ráárnyékolna a napelemekre. Ezen a fán találtunk tavalyelőtt egy irdatlan nagy hernyót. Gyönyörű zöld volt a színe, nefelejcskék pöttyök voltak rajta, amikből kecses, hosszú fekete szálacskák nőnek ki. A hernyó cukin markolta mancsaival az ágat, amin áll, és közben lassan falatozott a levelekből. Akkora, olyan rikítóan színes és szép, hogy nem is hittem, hogy ilyen szép kukac egyáltalán él mifelénk:
Az idén már három ugyanilyen találtunk ugyanazon a fán. A hármat együtt nem tudtuk rákomponálni egy képre, de kettőt azért igen:
A Wikipedián az szerepel róla, hogy "hernyója hatalmas zöld színű, melyen pirosas szemölcsök és belőlük kiálló serteszerű szőrök láthatók". Persze, pirosas szemölcsök - ennyire lehet hinni az internetnek!
Egy ilyen lepke illetve hernyó eszmei értéke 50 ezer forint - pillanatnyilag tehát ez a mandulafa a legértékesebb növény a kertünkben! A hernyók nem sok kárt tesznek benne, egy-két ág leveleit rágta le csupán a tavalyelőtti példány is, szóval drukkolunk nekik, hogy érjék meg rajta begubózva a jövő tavaszt. Amikor is irdatlan lepkeként nekivágnak az éjszakának, hogy párosodjanak, és ha tartják a szaporodási ütemet, újabb két év múlva már 9 gigahernyót számolhassunk meg a fán.
Na, akkor azért majd elkezdek félni egy kicsit!