Vajon miért öntik az emberek a sittet az erdőbe Magyarországon?

Ha elindul az ember szinte bármelyik magyar kistelepülés határában egy földúton kirándulni valami erdő felé, ahogy beér az első fák takarásába, tuti, hogy pillanatokon belül belebotlik egy kupac sittbe. Vagy jó szándékkal az út gödreibe öntve, vagy csak úgy az út mellé lezúdítva fogadják a túrázót a téglatörmelékek, cserépdarabok sóderrel, vakolattal, agyaggal kevert halmocskái. Az sem ritka, hogy veszélyes hulladéknak minősülő azbeszttartalmú hullámpala- vagy palalemez-darabok is tarkítják a cuccot. Nemrég megtudtam, mi ennek az erdőbe sittet szállító hazai népszokásnak az oka.

Hát hogy drága és rosszul szervezett a szabályos lerakás lehetősége.

Egy vakolás-festés előkészítő munkájaként lekapirgált, utánfutónyi törmeléket kellett eltüntetnem a háztól. A hozzánk legközelebb eső lerakóhely úgy 5-6 km-re van, felhívtam őket, kiderült, hogy tonnánként 7000 forintot kell fizetni a befogadásért. A törmelékben nem lehet műanyag, főleg nem lehet benne pala.

Fellapátoltam a sittet vén kisteherautóm platójára és elvittem a telepre. Ráálltam a mérlegre, majd elküldtek hátra, hogy lapátoljam át egy konténerbe a cuccot. Ebbe a konténerbe kellett fellapátolnom. Nekem. A pénzemért:

Hasznos testedzés felfelé dobálni a sittet lerakáskor a már eleve tele lévő konténerbe

Az üdtő testmozgásért 3800 forintot fizettem végül. Ha elgurulok az erdőszélre és a felfelé dobálás helyett kényelmesen letolom a platóról az egészet, az ingyen lett volna és két perc alatt végzek.

De van a háznál pár törött hullámpala is, évek óta kerülgetjük őket. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem a lerakóban, ahová a sittet vittem, hogy ezzel mit kezdhetnék. Nem tudtak semmit, csak pár kacsintós tippet kaptam, hogy van néhány konténeres, aki elviszi, ha megbeszéli velük az ember. Össze-vissza túrtam a netet, hogy kiderüljön, az országban hol van az a kábé féltucatnyi hely, ahol szabályosan lerakható ez az egykor oly népszerű, ma viszont rákkeltő borzalomnak minősülő tetőburkoló anyag. A szállítás sem egyszerű, vagy zárt konténerben, vagy kettős falú műanyag zsákban kell fuvarozni a palát. Ha az ember magának pakolja otthon, akkor úgy kap rákot, ahogy akar, de ha profikkal akarja elszállíttatni, szabály szerint kötelező a rakodáskor, kezeléskor az ET-t operáló orvosokéhoz hasonló védőöltözék biztosítása a munkásoknak, ami szintén megdrágítja a mókát. Hivatalos árlistákat nem is találtam, de a családban nemrég volt egy palatető-bontás; kilónként 68 forintért vették át valahol a világ végén a palalemezeket. Ez egy teljes tető cseréjénél gyakorlatilag ugyanannyi, mint az új cseréphéjazat ára.

3800 forintért szabályosan, 12 kilométer autózással eltüntethetem a háztól. Vagy kivihetem a faluszéli erdőbe ingyen. Nem kérdés, hogy én melyiket választottam a két lehetőség közül, no de aki nem egy zöld blog szerkesztője és kevéssé érzékeny a környezetvédelemre, vajon mit csinál?

Voltak ugyan régebben kezdeményezések EU-szinten is a pala-probléma kezelésére, de mára a magas kezelési árakkal, szigorú ártalmatlanítási szabályokkal magára hagyta az állam a polgárokat, akik a '70-es, '80-as években teljesen jóhiszeműen megvették és felszereltették az akkor még biztonságosnak minősített burkolóanyagokat.

Hát nem a legegyszerűbb dolog kivinni az erdőbe a törött palát, levert vakolatot, és otthagyni a fenébe? Hisz az ingyen van.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;