Ilyen, amikor valaki tényleg komolyan gondolja, hogy környezettudatosan él

Akinek nincsenek meg az előzmények: volt egy pályázatunk (az EnHome támogatásával, köszönjük a napelemes cégnek a segítséget!), amelyben a Verde az ország legérdekesebb házi naperőművét kereste. És meg is találta. Egy kicsi, de nagyon átgondolt rendszer formájában. A tulajdonosnak egyszerre szakmája és szívügye a téma: dr. Dőry István fizikus a Nyugat-Magyarországi Egyetemen oktat egyebek mellett fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismereteket.

Elhatároztam, hogy a nyereményt, egy napenergiával működő kompakt kerti sütögetőt személyesen viszem el a nyertesnek. Az átadás-átvétel szervezése során Dőry úrral igen szórakoztató logisztikai szervező levelezésbe bonyolódtunk. Ő szelíd erőszakkal próbált rávenni, hogy semmiképp ne autóval, inkább vonattal menjek, hogy a nyereményátadás ökológiai lábnyoma ne legyen jetiméretű, én pedig próbáltam azzal érvelni, hogy a vonat rohadt drága, kétszer kéne átszállnom, ha otthonról indulok és az oda-vissza út nem 4 óra lenne, hanem 7.

Az utcafrontról nemigen látszik, mennyire másképp működik a Dőry-házban az élet, mint a legtöbb családnál

Még olyan ajánlatot is kaptam, hogy náluk is alhatom, vagy ő eljön vonattal a nyereményért, ha szükséges. István szerint az autó mindenképp halott dolog, ha az emberiség nem szeretne sokkal-sokkal kevesebben lenni a közeljövőben. Szerinte az elektromos autó is fenntarthatatlan pocsékolás, legfeljebb a pár lóerős városi elektromos közlekedési eszközök, villanybringák, rollerek férnek bele a Föld képességeibe, ha sok miiliárd ember igazságosan akar közlekedni. És sajnos ezt el is hihetjük neki, kiszámolta, hiszen fizikus. Végül kocsival mentem, mert én csak egy felületes szalonzöld vagyok. De, mint kiderült, István nagyon nem az.

Faluvégi házuktól nem messze, egy itt épülő ökofalu energia-ültetvénye mellett integetett, hogy őt keresem, álljak meg. A házhoz fél hektáros kis nyárfa-hibrid ültetvény tartozik, ennyi kell ahhoz, hogy a fenntarthatóság jegyében kellően kicsi, a lakók számának pont elegendő életteret nyújtó ház fűtését, konyhai energiaigényét és melegvíz-szükségletét meg lehessen oldani belőle. Ez a nyárfa háromévesen már vágható, a fő hajtás kifűrészelése után gyökérről újabb hajtásokat hoz, folyamatosan termeli a CO2-semleges tüzelőt.

Az öko-gazda és családi energiaerdeje
Csuklóvastagságban, háromévesen már lehet vinni a kályhába a vezérhajtást, a növény tőről már elindította a 2020-as tüzelőt

Ennek kapcsán még ott, az út szélén megbeszéltük, hogy ha hirtelen valóban le szeretnénk állni a fosszilis energiahordozók égetésével, még a nem is különösebben sűrűn lakott Magyarországról is el kéne tűnni 8-8,5 millió embernek. De nem úgy, hogy elmennek Londonba dolgozni, hanem teljesen, mert ez a 93 ezer km2 kábé ennyi embert tudna szerény, de azért komfortos nívón eltartani. Vagy marad a B-terv: alaposan csökkenteni kellene a pazarlásunkat, (kb. a harmadára-negyedére, vagyis a szükségesre).

Megnéztük a pici nádast a telek végében (gyökérzónás szennyvíztisztító), a komposztálót, a kis fóliasátrat, és már ott is álltunk a napelem/napkollektor kombó alatt. Az elektromos rendszer szigetüzemre is alkalmas, az inverter-rendszert neten megvásárolható elemekből szakmérnök állította össze:

István erőműve a tetőtérben: a fali táblán az inverterek (tartalék is van), hátul az akkutelep
Pár új akku és néhány innen-onnan kapott, felújított akkupakk. A kiegyensúlyozott töltés-merítés mellett a várható élettartamot évtizedes távlatokra becsüli a tulajdonos
Az elektromos rendszer a neten lóg, folyamatosan logolja a termelést-fogyasztást. István oktató munkájában is felhasználja saját tapasztalatait az önellátó energiatermelésről

A rendszer meglepően kicsi, mindössze négy panel termel áramot, három tolja a hálózatra (vagy épp a házi fogyasztókra) az energiát, egy tölti az akkumulátortelepet. És ez Istvánéknak mégis elég, mert holisztikusan állították át fenntarthatóra az életüket, vagyis nem csak megtermelik maguknak a szükséges energiát, hanem az energiatakarékosságra is törekednek. Hiszen hiába termelnének nyáron akár megawattórákat egy hatalmas naperőművel, ha télen a hálózaton vámpírkodva mégiscsak a fosszilis erőművek vagy Paks szennyezése árán üzemeltetnék a háztartást.

Ennek a gondolkodásmódnak csodás példája egy fura kis faliszekrényke. Mint kiderült, a saját készítésű doboz egy konyhai eszköz. A belülről hungarocellel leszigetelt dobozba át lehet tenni a kemencében már felforralt félkész ételt, mondjuk egy krumplifőzeléket, ami aztán a maga saját hőjében szépen megfő teljesen, ha nem is 15, de mondjuk 25 perc alatt. Ezzel a főzéshez szükséges energia fele megtakarítható lenne minden háztartásban - csak egy ilyen filléres doboz kell, meg hogy ne legyünk lusták egyszer áttenni az edényt egyik helyről a másikra.

Tészta, krumpli, leves, főzelék: fél energiával is elkészíthető, ha felrottyanás után áttesszük egy ilyen szigetelt dobozba és hagyjuk az addig felvett hőben fortyogni

Az elektromos energiát lehetőleg azonnal fel is használja a család. A mosást akkorra időzítik, amikor süt a nap (de a mosógép kollektorral vagy akár gázzal előmelegített vizet kap, az elektromos fűtőszál indokolatlanul terhelné meg az elektromos rendszert). Így Istvánék miatt nem kell indokolatlanul nagy nukleáris vagy fosszilis kapacitást fenntartani, mert ők eleve úgy szervezik életüket, hogy minimális legyen a napsütéses időszakon kívüli energiaigény. És azt is képesek fedezni, akkuról.

A napkollektor sem az a vákuumcsöves vagy gyári síkkollektoros berendezés, mint amit más házakon látni. Fakeretben üveglap, alatta négy nagy, feketére festett radiátor. A rendszer helyes méretezése miatt nyáron sem forr feleslegesen a víz a túlhevített tartályban, viszont a nagy felület még késő ősszel, kora tavasszal is elég meleg vízzel látja el a családot.

Ha a fogyasztást is optimalizáljuk, ennyi fekete folt a tetőn elég egy 3-4 fős családnak. Balra a házi készítésű, radiátorokból gyártott kollektor, jobbra a négy napelem

Természetesen kipróbáltuk a Nappal sütő főnyereményt is. Aki annyira környezettudatos, mint a házigazda, annak mi más is lehetett volna az első mondata a cuccal kapcsolatban, miközben húztuk le a tükröző felületet óvó műanyagfóliát: na, ezen se spórolunk egész élettartama alatt annyi CO2-emissziót, mint amennyibe a gyártása és a csomagolása került!

Hát, az lehet, de a GoSun működik: igazán finomra sült a vákuumcsőben a kolbász még a renyhe decemberi nap alatt is. Még jó, hogy vannak örömök, amiket szén-dioxid-pöfögés nélkül is elérhet az ember.

And the winner is...
Rendes öko-gazda alaposan kihasználja az iparban sok-sok CO2 árán előállított tárgyakat. Így lett most a talicskából alkalmi grill-állvány
Nappal sütött kolbász: pont olyan jó, mintha gázon sercegett volna
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.